Valami meghalt bennem – ott mélyen a szívemben

 

Nem volt lélekemelő életérzés bennem, amikor ma reggel

felmentem a netre, könyvjelzőzni akartam a gmailt, és mit látnak szemeim? A

könyvjelző eszköztár sorában kapásból négy társkereső oldal betéve. Megnéztem a

nemrég könyvjelzőzött oldalakat, köztük volt mind a négy vadászterület. Ennyit

mára elég volt így éhgyomorra lenyelnem. Megvan a válasz, akaratlanul is a

kérdéseimre, miket az utóbbi időben tettem fel magamnak.

Nem hiszek a véletlenekben. Nem szokásom mások után

nyomozni, nincs is rá szükség, hiszen az élet mindig meghozza mindenre a

választ. Siettetni semmit nem kell, a dolgok  időben napvilágra kerülnek.

Ha vajat akarok venni, nem az autószalonba megyek tíz deka

teavajért. Véletlenül nem megyek a párkeresőre, én meg egyébként sem, mert

elegem van a gerinctelen hazudozó pasikból, az álszent, jaj de hűséges és

tökéletes vagyok alakokból, akik csak a saját kudarcaikat gyűjtik trófea

gyanánt!

Most megint ott tartok, hogy jobban tettem volna, ha a volt

anyósom nyírom ki, és leülöm a büntetésem. Szép gondolat a születésnapján! –

Ami jár, az jár!

Ha lelkileg megcsonkítanak, azt a darabot, mit letéptek

belőlem, vissza nem szerzem soha. Meddig lehet elmenni? Hol a vége? Hogyan

lehet a lélekölést méltósággal túlélni? A kérdés nyitott marad – mára, de a

választ ez a reggel meghozta, ha nem is az alábbi kérdésre,  másra.

Aki nem tud másokhoz hű lenni, magához sem az. Aki csak

össze – vissza lépked, nem halad semerre sem. Felépíteni egy életet nagyon

nehéz akkor is, ha tudom, mit akarok. Akkor, ha nem tudom, nem építkezem.

Nagy kár, hogy nem értek az íráson kívül semmihez sem!

Sajnálom, hogy apunak igaza volt, amikor azt mondta, engem bármelyik pasi

könnyen át fog verni, mert mindent elhiszek. Már látom, nem szabad hinnem!

Hittem a szeretetben, a szerelemben, ami úgy tűnik nem létezik. Itt a válasz a

semmire!

 Bazári majom. Sok

bazári majom rohangál az utcán. Én már nem vagyok kíváncsi egyikre sem, mert

megülte a téma a gyomrom.

Ha nem tetszik, el lehet menni! Ja! A gyerekem nem kell

senkinek sem, én meg hol nézzek magamnak egy délre néző urnahelyet?

Nincs szeretet, nem kell hinni!

Tovább a blogra »