Bezzeg Zsófi
2010 július 4. | Szerző: Süti
Bezzeg Zsófi! Bizony! Zsófinak volt annyi esze, mint amennyi
nekem kellene! Nem került abba az álnok helyzetbe, amibe én juttattam magam!
Áldozatot hozott érte, feladta álmait, igaz, Zsófinak megvan mindene, nem olyan
csóró, mint én!
Nem adtam fel az álmaim, és mire megyek vele, hogy harcolok
érte? Lemondtam már sok mindenről, és amikor azt gondolom, több mindenről már
nem lehet lemondani, akkor is megválok még egy – két dologtól. Indulataim nem
gyengén repdesnek körülöttem, hiszen ma reggel azon kaptam magam, hogy az
egyetlen egy nem turkálóban vett ruhám tönkretette valaki. A mosógépbe csak úgy
véletlen hypó került a színes ruhákra. Ez volt az egyetlen szép ruhám,
pótolhatatlan, mert Görögországból kaptam a testvéremtől. Nem szoktam anyagi
dolgokat siratni, de ezt a ruhát siratom, mert tudom, nem lesz mostanában ilyen
szép ruhám. Annyira le vagyok lakva, mint egy kopott cseléd, és azt a kicsit,
amim van, egyszerűen véletlenül kinyírja a Valaki!
Lemondtam az anyagi jólétről, és arról a sok dologról, mi
ezzel járt. Lemondtam a szeretetről, a simogatásról. Lemondtam a barátaimról,
már a vízről és a szexről is lemondtam. Nem érdekel már a szar kocsim sem, jó
az nekem! Nincs semmim, és már nem is akarom, hogy legyen! Egyet akarok, csak
egyetlen egy dolgot, aminek iszonyúan tudnék örülni: egy saját gépet, ami csak
az enyém, amin végre megírom Szabó Dorka történetét! Sokat töprengtem azon,
honnan vegyek pénz nélkül egy laptopot, ami mindig nálam lehet, ha úgy jön a
gondolat, azonnal leírhatom, ne kelljen lesni, mikor, hol kuncsoroghatok össze
néhány elsántult mondatot!
Nem akarok semmi mást, csak Szabó Dorkát akarom megírni, piros ruha
nélkül, ráncos és fájós ujjakkal, meggyötört lélekkel újra élni akarok, ami
annyit jelent, hogy írok!
Az a fránya madzagos bikini
2010 június 24. | Szerző: Süti
A madzagos bikiniről mostanság sok minden eszembe jut. Az is, hogy megboldogult szebb koromban nagy divat volt, és rajtam tökéletesen állt, nem úgy, mint a csávóm nyakatlan kövér lányán! Sok nőt felbosszant ez a strandruha, mert nem veheti fel. Én már nem foglalkozom az üggyel, az viszont bosszant, hogy így majd 47 évesen is elvárja a csávóm, hogy alakom legyen olyan, mint egy tinijé, türelmem jobb, mint a bárányoké, mert még bégetni sem kell, ha valami nem frankó! Legyek jó háziasszony, varázsoljak klassz gyereket a félre sem neveltjéből – mert azt nem lehet nevelésnek nevezni, amit a volt madzagos bikinis feleségével véghez vittek, hisz a 15 éves még olvasni sem tud, csak bukni mindenből. Lenni kell a miss tökélynek erejének is, mert bontani kell a teraszt, és ahhoz minimum súlylökőnek kell lenni, hogy segíteni tudjak. Szóval hajrá madzagos bikinisek, húzzatok bele, de állati gyorsan a tanulásba, és az autonóm élet kiépítésébe, ha kedves az életetek, mert huszonöt év múlva már nyugalmat akartok ti is, és nem azt, hogy levitézlett szépségetekért piszkálgasson egy hastáncos alkatú ürge!
Minél idősebb egy nő, annál hülyébbnek nézik a pasik, pedig ez a képlet fordítva igaz. Minél szarabbul áll a madzag az oldalamon, annál rafkósabb vagyok! Azt hiszik a pasik, hogy nekünk már az is elég, ha néha meglengetik felettünk a farkukat, vagy a benzinkútnál kapunk egy jégkrémet. Na jó, a kocsiban elnyalhatom macinaciban a mekis fagyit. Közös programnak megfelel a teraszbontás, meg a favágás, de jó lesz a fűnyírás is! Jobb esetben bográcsolunk, vagy grillezünk. Itt kifújt a repertoár, mert nem megyünk sehova sem, legfeljebb csak tönkre. Ha megyünk is, akkor visszük a lelkisérült dilis kölköket, mert szegénykék nekik is kell egy kis szórakozás. Az én gyerekeim nem érnek rá dilisnek lenni, mert az egyetem mellett dolgoznak, hogy meg tudjanak élni, őket nincs idő még a névnapjukon felhívni sem, nemhogy szegénykéimet szórakoztatni, nehogy bekattanjanak a semmittevéstől, vagy a követelődzéstől! Sőt mi több, az én lányaimnak tökéletes az alakjuk is, és jól áll nekik a madzagos bikini is, hiszen tudják, hogy épp testben épp lélek – magyarul mozogni kell, nem fetrengeni, és hizlalni a földig érő segget!
Ami nem öl meg, erőssé tesz! Annyit kértem a csávómtól, hogy biztosítsa nekem a laptop napi használatát az írásra – nem a blogolásra. Egy napra sikerült neki a kérést teljesíteni! Én meg elég ügyetlennek bizonyultam, mert nap alatt nem tudtam megírni a fejemben régen összerakott könyvem.
Mi újság, férjez mentem!
2010 március 25. | Szerző: Süti
Reggel van! Felébredtem a telefon ébresztőjére, ez nagy szó, mert nem szoktam! Láma szeme és a bakkecske után semmi izgalom nem történt velem. A pasim befeküdt a fekete bőr Győzikés ágyba a dupla takarója alá (külön takaróm van egy ideje), néhány perc néma fekvés után megkérdezte, mi zörög, a mosógép, vagy a mosogatógép? Az agya zörgött, a gépek nyugiban voltak. Illedelmesen válaszoltam, hogy csend van, de legszívesebben sikítozva nyírtam volna ki ezt a magában bulizós görényt!
A gépet is kikapcsoltam, nehogy az legyen, hogy mással foglalkozom! Sajnos a vihogást nem tudtam abbahagyni. Ez a jelenet, amit levágott az este, hát szánalmasan nevetséges volt! Van egy pasim, aki fülhallgatóval a fején, sörrel a kezében lakodalmast hallgat, közben játszik. Még mulatni sem tud társaságban! Fel kellett volna kapnom egy táncra a tengeri malacot! Tangában, topban ellejthettem volna a tarkón csapós rityegőset!
Az írást sem tudtam felfüggeszteni, előkaptam a naplóm, és működésbe hoztam a szignetta tollat. Úgysem olvassa el, nincs hozzá elég érdeklődése! Lehet, hogy olvasni sem tud!
Papír alapú naplóm azért van, mert nem jut mindig gép, ebben is le vagyok korlátozva. Egy darabig idegesített a dolog, aztán rájöttem, hogy nem olyan nagy baj, ha van szignetta, hozzá papír! Az már nagyobb baj lenne, ha nem volna mit írnom!
Normál esetben nem a mérgeskedéseimet irkálom, hanem remekbe szabott történetekkel szórakoztatom magam. Ezt a pasit csak úgy tudom túlélni, ha írok róla, és közben szétszidom az agyát!
A naplómra tett 5000 Ft-ot. Ennyi volt az esti gázsim a hallgatásomért. Soha nem kérek tőle pénzt. Soha! A pénz a mindene, ezzel fejez ki mindent. Gondolom, már szenved a hallgatásomtól, és reméli, hogy lereagálom a lóvét. Ja, majd egy elismervényt kiteszek az asztalára, mielőtt elhúzok dolgozni.
Gerald Durrel Családom és egyéb állatfajták című könyvem mellettem, rajta a naplóm, azon a suska, amit kaptam a pasimtól. Szép látvány, mondhatom! Ezt a könyvet még szebb koromban olvastam, és a napokban a padlásra járás című kalandom előhozatta velem. Azt nem tudom, minek, lehet, hogy ismét elolvasom, minden esetre a mostani állapotot feltérképezve, ez a könyv kell a nyugalom megzavarásához! Jelenléte is vidám – nekem!
Amikor összejöttem ezzel a farokkal, beszéltünk a házasságról. Mi tagadás, alaposan elment tőle a kedvem! Kigyűjtöttem egy A/4-es lapra, mire megyek, és mit veszítek az igennel. A mérleg elkészült, és arra a megállapításra jutottam, hogy jó lenne férjhez menni, jelen helyzetemben sajnos nem érek rá!
Van egy barátnőm, aki elvált a férjétől, szétköltöztek, aztán még hét évet lenyomtak együtt. Egyszer hazament az ura, kérdezi, mi újság? Barátnőm benyögte: férjhez mentem! Ez majdnem szó szerint így volt! Összejött valakivel, azonnal elköltözött, és összeházasodtak. Azóta is boldog házasságban élnek. Minden vágyam, hogy ezt a malőrt én is megcsinálhassam!
Meghalt valakim
2008 december 7. | Szerző: Süti
Írhatnékom van. Kétségek, rossz érzések töltik meg lelkem.
Délelőtt önkívületi állapotban hívott fel elhunyt barátom lánya. Nem akar
senkiről hallani, nem tudja, mit és hogyan tegyen a rengeteg dologgal, ami rá
maradt. Elege van a sok nőből, aki azt állítja magáról, hogy az apukája
szerelme volt!
Hát igen. A testvérem azt mondta, gondoljak csak bele, mi hogyan éreztük volna
magunkat, ha apánk halála után már a negyedik nő is azzal jönne, hogy ő volt
apu imádottja. Hihetetlen, de igaz, hogy ez a fiatal teremtés nem tud nyugodtan
gyászolni. Megértem őt, és azt is megértem, mennyire zokon veszi, hogy nem tudja
hova tenni az apja rajongói táborát.
Amikor még életünk a miénk, bele sem gondolunk, mennyire sérülékenyek vagyunk.
Egy hajszálon függ a létünk. Ha elszakad ez a szál, és elmegyünk, nem mindegy,
mit hagyunk magunk után. Akiket szeretünk, nem hagyhatjuk kétségek közt,
összezavarodva a fájdalom és a gondok kelepcéjében.
Amikor arra gondolok, hogy életünkben rendezni kell sorainkat, nem a halálra
akarok készülni. Pusztán annyit szeretnék, hogy az én szeretteim bánatát ne
tetézzék felesleges dolgok.
Sajnálom.
Segíts magadon
2008 december 7. | Szerző: Süti
Kérdés: hogyan lehet az elsüllyedt lelkiállapotból kimászni?
A lényeg ennyi volt abban a levélben, amit az imént olvastam. Hihetetlen, de az
utóbbi időben én is mélyponton vagyok. Ilyenkor magamba fordulok, kerülöm a
barátaim, nem szeretek senkivel beszélgetni. Megmagyarázom magamnak, hogy okom
van ezer meg egy a fenn álló állapotra, amiből nem találom a kiutat.
Az ember hajlamos arra, hogy tíz körömmel ragaszkodjon a saját elképzeléseihez,
a normáihoz, szokásaihoz, azokhoz a dolgokhoz, amiket neveltetéséből és
fafejűségéből adódóan nem tud levetkőzni. Ezek korlátok, melyek nem hagynak
minket boldogan élni, nevetni, lenni, lenni, lenni.
Van egy kis madárkánk. Egy icike picike kicsiny kis madár, mely minden nap
meglátogat minket. Két napja bekoppantott az üvegajtón, hogy hahó, itt vagyok!
Ez a madárka boldogan repked ide – oda. tüneményes létével hoz egy kis
szeretetet hozzánk. Neki nincsenek elvárásai, nem él a konvenciók rabságában,
és sokszor érzem azt, hogy neki van igaza. Boldogan jön – megy, viszi a jó
kevdet erkélyről erkélyre.
Ha a kismadár is azon törné a fejét, hogy a többi kis madárkának hogy megy a
sora, milyen szerencsések, mert több rovart találtak aznap. mint ő, és szebb
madár párjuk van, mint neki, vagy neki éppen nincs, és miért nincs – boldog
lenne?
Az életet elfogadóan kell élni. Ahogy egy régi orosz mesében olvastam: az
almafa annak is adott a terméséből, aki megtépázta a koronáját. Adnunk kell
magunkból. addig adjunk, amíg van rá lehetőségünk és időnk. Ha majd holnap
akarunk mindent újra kezdeni, abból nem lesz semmi. A holnap nem jön el
egyszer, menni kell akkor is, ha sok mindent nem tettünk meg, amit meg akartunk
tenni, nem kértünk bocsánatot, nem adtunk elég szeretetet, nem hagytunk fel
időben az elveinkkel, menni kell!!!
Én házasság párti vagyok, mert így neveltek. Nem tudom leküzdeni magamban ezt a
régimódi szokáshoz való ragaszkodásom, pedig szeretném. Család számomra nem
létezik házasság nélkül, pedig biztosan nem így van. Én nem leszek senkinek a
barátnője, mert szégyellem ettől magam. Nem kellene így hozzáállni a dolgokhoz,
hiszen nem ez a lényeg.
Van aki más eszmékhez, dolgokhoz ragaszkodik, pedig azok nélkül boldogabban tudna
élni. Nem tudjuk félre dobni a beidegződéseinket úgy, mint a ruháinkat. Inkább
belehalunk, de nem megy.
Miért? Mert minden ember más, és ahány ember, annyiféle csodálatos világ van,
csak egy a baj, hogy a hozzánk hasonló csodálatos világ úgy tűnik, nem létezik.
A kerék beindult. A kulcs a kezemben van, de nem használom ahhoz az ajtóhoz,
mely mögött a megoldás található. Használnom kellene. Így többet nevethetnék,
és nem így végződne a nap: Isten éltessen utoljára!
2008.10.26. 22:05
szösszenetek
2008 december 7. | Szerző: Süti
Ömlik az eső. Veszem a kabátom, a kutyám rohan az ajtóhoz.
Nem megyünk sehova sem, húzd be a kézi féket! Csak az erkélyre megyek cigizni.
Szegény kutya! Lehet, hogy neki van igaza? Mennünk kellene sétálni? Nem sok
kedvem van hozzá. A hajam szanaszét áll, és különben is sörkifli szagom van.
Ebben az állapotban sétáljak? Úgyse lát senki! Na persze! A sörkifli szagát
mindenki megérzi rajtam!
Láttam hulló csillagot. Kívántam valamit.
Hihetetlen, hogy olyan dolgokat ki tudok mondani magamnak, amikről álmodni sem
mertem!
Nem tudok figyelni, mert fiam, aki 11 éves, a befektetésekről és a kamatokról
faggat.
Aztán meg jön a laza szövegével: jajj anya, annyi pasid lehetne, hogy nem férne
a telefonszámuk a telefonkönyvedbe! Ejnye anya!
Igaza van a gyereknek, lehetne, de nincs. Nem miattam, hanem mégis magam miatt.
Aki nem veszi a fáradtságot, hogy figyelmet áldozzon rám, az lemarad rólam! Én
nem udvarolok, nem illik hozzám!
Sikertörténetek
2008 december 7. | Szerző: Süti
Olvasom mások naplóját. Az egyik kedvencem azt írja,
sikertörténeteket olvas, mert ő nem talál itt senkit. Én ennél jobbat mondok! A
nővérem is itt jött össze a barátjával immárom öt hónapja, azóta élőben
hallgatom a sikertörténetet. Van ilyen, csak úgy vagyunk vele, mint a
jóistennel, ha nem találkoztunk vele, akkor már nem is létezik. Létezik az,
csak a mi sorsunk még várat magára.
Van itt kérem szépen egy – két esélyesnek tűnő jelöltünk, akinek nem kellünk.
Aztán meg vannak azok, akiknek kellenénk, de esélytelenek nálunk. A két vonal
nem akar összefutni.Ez az élet. Majd lesz valahogy, ha nem itt, akkor majd
sörkifli szagúan, kutyasétáltatás közben lelek a nagy szerelemre!
Részletek
2008 december 7. | Szerző: Süti
Részletek…
Még mindig azon a teszten eszem magam, amivel kiérdemeltem a másodkörös
interjút! Ha lett volna nálam szemüveg, és rendesen látok, a normál tempómban
haladok a megoldással, akkor 200% – os eredményem lenne? Sokkal jobb vagyok,
mint amit meg tudtam magamból mutatni! Ez az élet. Apró bakikon, elnézésen,
félre csúszásokon múlik, hogy milyen képet tükrözünk magunkról. Én sokkal jobb
vagyok, mint amilyen képet a tesztem mutat. Ha levelet írok, lehet, hogy nem
érinti meg azt, akinek írom, mert nem találom szügyön a szövegemmel, ennek
ellenére lehet, hogy pont én vagyok az ő megfelelője. Egy apró elsiklás, és más
pályán van az énem, nem ér célba, mert a cél nem az én irányomban van kitűzve.
Oda kell figyelni a részletekre, mert a lényeg ott rejlik – bennük – a
részletekben!
Utazni tudok
2008 december 7. | Szerző: Süti
Ezt olvasom az egyik bemutatkozásban: “utazni tudok”. Ez igen! Az utazást is tanulni kell? Én is tudok ám utazni! Akkorákat és olyanokat utaztam már, hogy el sem birom mesélni! Utaztam én már annyi mindenhol, szerte a világban! Épp most hülyítettem az egyik ismerősömet, hogy fáztunk már pont eleget, menjünk Afrikába, és vissza se jöjjünk onnan! Afrika jó hely, meleg van, szép, csodálatos! Én is tudok utazni! Naná, hogy tudok, legfőképp akkor, ha van kivel, és van miből utazni.
Tolat a mosógépem! Hetet sípolt, mint a kukás kocsi, amikor jön a szemétért – hátramenetben, mert már előre nem tud, vagy mi van! Szoszó, végzett a mosógép, és most a tolató hangjával teljesen kizökkentett az utazás tervezéséből, pedig én komolyan tudok utazni! Gyalog járni is tudok, mint a kutya, csak nem szeretek gyalogolni. Kutyát sétáltatni sajnos csak gyalog lehet, de ma ezt a sportot is felfüggesztettem – határozatlan időre, mert hiába sétálok teljesen véletlenül pont arra, amerre a BW nevű kutya & gazdija lakik, semmi eredménye! A BW biztosan angol wc – re szokott kutya, mert soha nincs lenn a streeten. Az én kutyámnak meg már izomláza van az örökös
kórintyolástól. Ennek folyományaként az étvágya is megnőtt az ebnek.
Hahó, mehetek a mosógépszektorba!
Valami meghalt bennem – ott mélyen a szívemben
2010 július 8. | Szerző: Süti
Nem volt lélekemelő életérzés bennem, amikor ma reggel
felmentem a netre, könyvjelzőzni akartam a gmailt, és mit látnak szemeim? A
könyvjelző eszköztár sorában kapásból négy társkereső oldal betéve. Megnéztem a
nemrég könyvjelzőzött oldalakat, köztük volt mind a négy vadászterület. Ennyit
mára elég volt így éhgyomorra lenyelnem. Megvan a válasz, akaratlanul is a
kérdéseimre, miket az utóbbi időben tettem fel magamnak.
Nem hiszek a véletlenekben. Nem szokásom mások után
nyomozni, nincs is rá szükség, hiszen az élet mindig meghozza mindenre a
választ. Siettetni semmit nem kell, a dolgok időben napvilágra kerülnek.
Ha vajat akarok venni, nem az autószalonba megyek tíz deka
teavajért. Véletlenül nem megyek a párkeresőre, én meg egyébként sem, mert
elegem van a gerinctelen hazudozó pasikból, az álszent, jaj de hűséges és
tökéletes vagyok alakokból, akik csak a saját kudarcaikat gyűjtik trófea
gyanánt!
Most megint ott tartok, hogy jobban tettem volna, ha a volt
anyósom nyírom ki, és leülöm a büntetésem. Szép gondolat a születésnapján! –
Ami jár, az jár!
Ha lelkileg megcsonkítanak, azt a darabot, mit letéptek
belőlem, vissza nem szerzem soha. Meddig lehet elmenni? Hol a vége? Hogyan
lehet a lélekölést méltósággal túlélni? A kérdés nyitott marad – mára, de a
választ ez a reggel meghozta, ha nem is az alábbi kérdésre, másra.
Aki nem tud másokhoz hű lenni, magához sem az. Aki csak
össze – vissza lépked, nem halad semerre sem. Felépíteni egy életet nagyon
nehéz akkor is, ha tudom, mit akarok. Akkor, ha nem tudom, nem építkezem.
Nagy kár, hogy nem értek az íráson kívül semmihez sem!
Sajnálom, hogy apunak igaza volt, amikor azt mondta, engem bármelyik pasi
könnyen át fog verni, mert mindent elhiszek. Már látom, nem szabad hinnem!
Hittem a szeretetben, a szerelemben, ami úgy tűnik nem létezik. Itt a válasz a
semmire!
Bazári majom. Sok
bazári majom rohangál az utcán. Én már nem vagyok kíváncsi egyikre sem, mert
megülte a téma a gyomrom.
Ha nem tetszik, el lehet menni! Ja! A gyerekem nem kell
senkinek sem, én meg hol nézzek magamnak egy délre néző urnahelyet?
Nincs szeretet, nem kell hinni!
Oldal ajánlása emailben
X