Bezzeg Zsófi

2010 július 4. | Szerző: Süti |

 

Bezzeg Zsófi! Bizony! Zsófinak volt annyi esze, mint amennyi
nekem kellene! Nem került abba az álnok helyzetbe, amibe én juttattam magam!
Áldozatot hozott érte, feladta álmait, igaz, Zsófinak megvan mindene, nem olyan
csóró, mint én!

Nem adtam fel az álmaim, és mire megyek vele, hogy harcolok
érte? Lemondtam már sok mindenről, és amikor azt gondolom, több mindenről már
nem lehet lemondani, akkor is megválok még egy – két dologtól. Indulataim nem
gyengén repdesnek körülöttem, hiszen ma reggel azon kaptam magam, hogy az
egyetlen egy nem turkálóban vett ruhám tönkretette valaki. A mosógépbe csak úgy
véletlen hypó került a színes ruhákra. Ez volt az egyetlen szép ruhám,
pótolhatatlan, mert Görögországból kaptam a testvéremtől. Nem szoktam anyagi
dolgokat siratni, de ezt a ruhát siratom, mert tudom, nem lesz mostanában ilyen
szép ruhám. Annyira le vagyok lakva, mint egy kopott cseléd, és azt a kicsit,
amim van, egyszerűen véletlenül kinyírja a Valaki!

Lemondtam az anyagi jólétről, és arról a sok dologról, mi
ezzel járt. Lemondtam a szeretetről, a simogatásról. Lemondtam a barátaimról,
már a vízről és a szexről is lemondtam. Nem érdekel már a szar kocsim sem, jó
az nekem! Nincs semmim, és már nem is akarom, hogy legyen! Egyet akarok, csak
egyetlen egy dolgot, aminek iszonyúan tudnék örülni: egy saját gépet, ami csak
az enyém, amin végre megírom Szabó Dorka történetét! Sokat töprengtem azon,
honnan vegyek pénz nélkül egy laptopot, ami mindig nálam lehet, ha úgy jön a
gondolat, azonnal leírhatom, ne kelljen lesni, mikor, hol kuncsoroghatok össze
néhány elsántult mondatot!

Nem akarok semmi mást, csak Szabó Dorkát akarom megírni, piros ruha
nélkül, ráncos és fájós ujjakkal, meggyötört lélekkel újra élni akarok, ami
annyit jelent, hogy írok!