Mi újság, férjez mentem!

2010 március 25. | Szerző: Süti |

 

Reggel van! Felébredtem a telefon ébresztőjére, ez nagy szó, mert nem szoktam!  Láma szeme és a bakkecske után semmi izgalom nem történt velem. A pasim befeküdt a fekete bőr Győzikés ágyba a dupla takarója alá (külön takaróm van egy ideje), néhány perc néma fekvés után megkérdezte, mi zörög, a mosógép, vagy a mosogatógép? Az agya zörgött, a gépek nyugiban voltak. Illedelmesen válaszoltam, hogy csend van, de legszívesebben sikítozva nyírtam volna ki ezt a magában bulizós görényt!

A gépet is kikapcsoltam, nehogy az legyen, hogy mással foglalkozom! Sajnos a vihogást nem tudtam abbahagyni. Ez a jelenet, amit levágott az este, hát szánalmasan nevetséges volt! Van egy pasim, aki fülhallgatóval a fején, sörrel a kezében lakodalmast hallgat, közben játszik. Még mulatni sem tud társaságban! Fel kellett volna kapnom egy táncra a tengeri malacot! Tangában, topban ellejthettem volna a tarkón csapós rityegőset!

Az írást sem tudtam felfüggeszteni, előkaptam a naplóm, és működésbe hoztam a szignetta tollat. Úgysem olvassa el, nincs hozzá elég érdeklődése! Lehet, hogy olvasni sem tud!

Papír alapú naplóm azért van, mert nem jut mindig gép, ebben is le vagyok korlátozva. Egy darabig  idegesített a dolog, aztán rájöttem, hogy nem olyan nagy baj, ha van szignetta, hozzá papír! Az már nagyobb baj lenne, ha nem volna mit írnom!

Normál esetben nem a mérgeskedéseimet irkálom, hanem  remekbe szabott történetekkel szórakoztatom magam. Ezt a pasit csak úgy tudom túlélni, ha írok róla, és közben szétszidom az agyát!

A naplómra tett 5000 Ft-ot. Ennyi volt az esti gázsim a hallgatásomért. Soha nem kérek tőle pénzt. Soha! A pénz a mindene, ezzel fejez ki mindent. Gondolom, már szenved a hallgatásomtól, és reméli, hogy lereagálom a lóvét. Ja, majd egy elismervényt kiteszek az asztalára, mielőtt elhúzok dolgozni.

Gerald Durrel Családom és egyéb állatfajták című könyvem mellettem, rajta a naplóm, azon a suska, amit kaptam a pasimtól. Szép látvány, mondhatom! Ezt a könyvet még szebb koromban olvastam, és a napokban a padlásra járás című kalandom előhozatta velem. Azt nem tudom, minek, lehet, hogy ismét elolvasom, minden esetre a mostani állapotot feltérképezve, ez a könyv kell a nyugalom megzavarásához! Jelenléte is vidám – nekem!

Amikor összejöttem ezzel a farokkal, beszéltünk a házasságról. Mi tagadás, alaposan elment tőle a kedvem! Kigyűjtöttem egy A/4-es lapra, mire megyek, és mit veszítek az igennel. A mérleg elkészült, és arra a megállapításra jutottam, hogy jó lenne férjhez menni, jelen helyzetemben sajnos nem érek rá!

Van egy barátnőm, aki elvált a férjétől, szétköltöztek, aztán még hét évet lenyomtak együtt. Egyszer hazament az ura, kérdezi, mi újság? Barátnőm benyögte: férjhez mentem! Ez majdnem szó szerint így volt! Összejött valakivel, azonnal elköltözött, és összeházasodtak. Azóta is boldog házasságban élnek. Minden vágyam, hogy ezt a malőrt én is megcsinálhassam!